6.

Kata

Hazafelé tartottunk a vásárlásból. A falutól nem messze van egy igencsak veszélyes és éles kanyar. Ahogyan odaértünk már csak annyit láttunk, hogy a velünk szembe jövő motor és a minket már jóval előbb megelőzött autó összeütközik. Rami azonnal a fékre taposott, közben a motor vezetője métereket repült a járműről. Feltépem az autó ajtaját és azonnal utána rohantam. Lekaptam róla a bukósisakját. Amint megláttam ki fekszik előttem csupa vérben.. azok az érzések, amik hirtelen felgyülemlettek bennem leírhatatlanok.
- Rami! - szinte sikoltottam az unokatestvérem nevét, aki egy röpke pillanat alatt mellettem termett.
Egyik kezét a szájára tapasztva, suttogta:
- Édes Istenem!
Az élettelen testre borulva zokogtam és üvöltöttem:
- Miért?
- Mennünk kell, gyere! Nem maradhatunk itt tovább. Ennek így kellett lennie.
Azzal felrántott a talajról. Akárhogy is kapálóztam, valamiért borzasztó erős volt a szorítása. Visszavitt a kocsihoz és onnan néztük, ahogy a föld lassan elnyeli a vérben úszó testet. Joon testét.
Lehunyt szemekkel álltam ott és csak sírtam. Elveszettnek éreztem magam.

Joon

 Mir ismét felhozta a Mi-lesz-ha-Kata-visszajön? témát, na meg most még ez a Hyuna ügy is.
- Nyilván a másnapi újságok tele lesznek közös képekkel és tudod milyen a sajtó! Mindjárt kombinálni fognak. Mi lesz, ha Kata meglátja az interneten vagy valami? Ki fog borulni, és lehet, hogy nem is jön vissza. Én azt azért nem akarom, mert azzal csak neked lenne rossz.. - magyarázta.
- Figyelj! Ha látja a képeket, ha nem, biztos vagyok benne, hogy nem fog egy helyben ülni. Csak azért is el fog jönni, hogy a szemembe mondja mekkora pöcs vagyok, de akkor már én is szólok pár szót - elmosolyodtam.
Láttam rajta, hogy most jönne az a kérdés, hogy "És mi?", ezért gyorsan válaszoltam arra is:
- Bizonyára azért se fog ujjongani, ami kettőnk közt történt, de azt majd csak szépen lassan mondom el neki - elégedetten mosolyogtam.
A héten szerencsére ezekről a gondokról több szó nem esett.

Szombat este fél 9-kor vizsgálgattam az öltözékem és a hajam a tükörben, mikor egy ismerős, kellemes illatot éreztem. Katán ez az illat volt, mikor az első randinkra mentünk. De miért érzem én ezt?
- Szia szépfiú!
Tehát ő.. Amint megfordultam Hyuna állt velem szemben. Én is üdvözöltem.
- De nem úgy volt, hogy elmegyek érted?
Furcsálltam, hogy eljött.
- Igazából én hívtalak meg téged, akkor gondoltam ez így természetes.
- Nem sok jó sül ki abból, amikor te gondolkodsz.. - hallottam meg Mir motyogását, amint elhagyta a helységet, mire felnevettem.
- Mi az? Talán elkenődött a sminkem? - jajveszékelt a lány és rögtön a tükör előtt termett.
- Jaj, nem. Dehogy. Igazán csinos vagy - bólintottam.
Egy fekete-fehér, csipkés, pánt nélküli miniruha fedte világos színű testét. Lábán pedig egy pezsgőszínű magassarkú volt. A haja fel volt kontyolva, vörösesbarna tincsei között néhol ezüstös virágocskák csillogtak.
- Köszönöm, te is elegáns vagy - elmosolyodott és megigazította az ingem gallérját.
Én csak egy egyszerű fehér inget és egy sötét vászonnadrágot húztam fel.
- Indulhatunk akkor?
- Persze - szemei felcsillantak.
Ahogy leértünk a lépcsőn, Mir akkor surrant fel vissza mellettünk.
- A pénztárcám fent maradt - tapogattam meg a zsebeimet. - Máris jövök.
Hazudnom kellett valamit, hogy a maknae után menjek.
- Mit hagytál itt? - érdeklődött a fürdő felé menet.
 Válasz helyett elkaptam a karját és hosszan csókoltam.
- Sietek vissza, jó?
Vidáman bólintott.

Kata

A szemeim, mint egy rugó kipattantak. A tükörhöz lépve, könnyekkel áztatott arcomhoz kaptam. Mi volt ez? És miért? Vagy hogyan?
- Na kész vagy? - kérdezte Rami a szobámba lépve, ám mikor meglátott, arcára ijedtség ült ki az arcára.
- Joon! - mondtam és szememből újra kicsordul néhány könnycsepp.
- Mi van vele?
Nem értette mi bajom, bár én sem.
- Meghalt.. Motorbaleset. És mi meg ott hagytuk.. Néztük, ahogyan a föld..
- Már mindent értek - húzta el a száját. - Vagyis egy dolgot nem.
- Lennél szíves velem is megosztani, mert én marhára nem, hogy miért és hogyan halhatott meg motorbalesetben a vámpír pasim, aki nem mellesleg közel sincs Magyarországhoz?
Kiakadtam, de szerintem jogosan. 
- Álmodtál..
- Mi van? Mégis hogy?
A kérdéseim zaklatottból lassan hisztérikus visításba kezdtek átmenni.
- Befejezhetem a mondandómat? - felemelte egyik szemöldökét. - Tudod mi valami úton-módon kapcsolatban állunk a szellemvilággal. Ha egy halottat valahogy magadra haragítottál, az nem hagy nyugodni. Rémálmokkal gyötör, ameddig csak kedve tartja.
- Min Yeon - suttogtam a nevet. - De hogyan képes rábírni, hogy álmodjak?
A hangom visszatért a megszokott, nyugodt stílusába.
- Egyenlőre még csak vámpír vagyok. Mindent nem tudhatok. Mi az a Min Yeon? Amúgy, amit nem értek, az az, hogy ki az akit te megbántottál volna? Nem jó az ilyen. Hallottam olyanról, hogy valaki emiatt kitépte a szívét és..
- Állj! Ennyire hülye azért nem vagyok! Min Yeon a szellemlány, aki zaklatott, míg Joon vámpírrá nem változtatott. Tulajdonképpen az ő barátnője volt. Nem volt képes felfogni, hogy számomra Joon nem egy szörnyeteg és mindenáron szét akart minket választani egymástól. Egyszer már úgy volt hogy ennek az egésznek vége..
- Na látod erről beszéltem..
- Nem leszek egy megkeseredett, hülye liba hisztije miatt öngyilkos, felfogtad?
- Tudod, hogy csak féltelek.
- Tudom - bólintottam, majd átöleltem.

Joon

 Igen, ez amolyan tipikus nagyembereknek való buli volt. Természetesen tele paparazzikkal. De ahogy elnéztem, ez olyan valami Cube parti.
Miközben Hyuna csak úgy döntögette magába a piát, én a Beast tagokkal beszélgettem. Velük is legutoljára azt hiszem egy év eleji koncerten találkoztam.
- Be fogsz rúgni! - kiabáltam a lánynak, mert a hangos zenétől másként nem lehetett kommunikálni.
- Csak hangulatfokozó. Tudom hol kell abbahagyni, nyugi! - bólintott, majd eltipegett még egy szeszes löttyért.
Még csak 11-et ütött az óra, de Hyuna már totálisan kiütötte magát.
- Én megyek, ennyi elég volt. De neked is a piálásból - kivettem a kezéből a poharat.
- Kéreeem! - duzzogott, mint egy ötéves, aki nem kapja meg a legújabb Barbie babát.
- Szia Hyuna! - adtam volna neki két puszit, de elfordította a fejét és megcsókolt.
- Mit művelsz? Jézusom!
- Szeretlek! - nézett ártatlan szemekkel.
- Totál részeg vagy, azt se tudod mit csinálsz! - leszedtem magamról a karját, s kiviharzottam az épületből.
Csodálatos! Remélem ezt mind megörökítette valamelyik okos fényképész. Alig várom, hogy holnap címlapon láthassam viszont ezt a jelenetet - ingerülten feltéptem G.O sportkocsijának ajtaját, beszálltam a volán mögé és átengedtem magam a lóerők csábításának. Haza kell érnem a lehető leghamarabb.
.

5.

Joon

Nyomtam egy puszit Mir arcára, aki óvatosan kinyitogatta a szemeit. Először csak félve körbenézett.
- Jó reggelt! - suttogta.
- Neked is!
Mikor lehajoltam volna, hogy megcsókolom, üzenetet jelzett a telefonom. Felsóhajtottam, és nehezen feltápászkodtam Mir mellöl.
Segítened kell! Délután átmegyek. Hyuna
- Na mi az? - érdeklődött a maknae.
- Hyuna.. azt írja segítség kell neki, és hogy délután eljön.
Nem szólt rá semmit csak ő is felkelt és neki látott öltözködni. Mivel ma nem kellett mennünk sehova, csak egy egyszerű rövidnadrágot és egy pólót vettünk fel. Mikor lementünk a nappaliba Thunder szólt, hogy ne menjünk be a konyhába, mert G.O és Seungho próbál valami ebédet összedobni. Csak fel ne gyújtsák!
- Azt hiszem jobb lesz, ha rendelünk pizzát - súgta oda, közben a kanapén elnyúlva játszott a telefonján. - Egyébként, hogyhogy így egyszerre? Mármint Joon, te általában már hajnalok hajnalán fent vagy, Mir meg ilyenkor szinte átalussza a napot?!
- Jó reggelt, fiúk! Úgy érzem G.O barátommal rettentő jó szakácspárost alkotunk. Remek ebéd lesz! - tipegett be sötétkék kötényében a leader, akinek most igazán hálás voltam, mert nem kellett választ adnunk Thunder kérdésére.
- Ha te mondod.. - vonta meg a vállát Mir, majd leült a fotelba.
- Hyuna átjön délután. Valamit megakar beszélni velem, vagy mit tudom én már mit írt.. Na mindegy lényeg, hogy majd jön.
- De ha csak téged látogat meg, akkor ez nekünk miért fontos?
Látszott, hogy Mirnek nagyon nincs ínyére ez a helyzet.
- Csak közöltem a többiekkel is - bólintottam, majd segítettem Seunghonak teríteni.
És nemsokára bebizonyosodott, hogy ez a két ember valóban jó szakács. Bár azért nem kéne ebből rendszert csinálni. Félek, hogy legközelebb már saját írású recepttel rukkolnak elő, amiben ki tudja mik lesznek a hozzávalók..

Ahogy megbeszéltük - vagyis ő megbeszélte magával, nekem pedig csak úgy odabökte egy SMS-ben -, Hyuna megjelent.
- Szóval abban kérném a segítségedet, hogy a hétvégén lesz egy buli. Mindenkinek kell vinnie magával valakit és én rád gondoltam..
- Miért pont rám? És miféle buli ez, hogy csak párban lehet bemenni?
- Bárkit kérdeztem meg eddig nem ért rá. Te vagy az utolsó reményem! Egyébként nem én szervzem, nem tudom. Kérlek Joon! Csak bejössz velem, maximum táncolunk egy kicsit, aztán felőlem eljöhetsz, jó?
- Gyanús nekem ez az egész, de jó. Elkísérlek.
Bár fogalmam sincs miért teszem ezt.. Van valami a tekintetében, ami miatt muszáj igent mondanom erre az egész marhaságra. Végül is egy estét kibírok. Csak ne legyenek paparazzik, de ez sajnos elkerülhetetlen. Hyuna nyilván nem olyan buliba megy, ahová normál emberek járnak. Biztosan valami puccos felhajtás lesz. Mire vállalkoztam, atya ég!
- Köszönöm! Tudtam, hogy számíthatok rád! - azzal megölelt, pont mikor Mir belépett a szobába.
- Szia Hyuna - köszönt erőltetett mosollyal az arcán.
- Na akkor megyek is, és köszönöm még egyszer! Ó, szia! - integetett a maknae felé, majd kitipegett.
Miután Mir meglátott, hogy visszatértem a szobába, elfordult. Mögé sétáltam és gyengéden átkaroltam, de kibújt az ölelésemből. Megfogtam a kezeit, megfordítottam és a falhoz nyomtam. Egyik térdemmel befurakodtam lábai közé.
- Csak elkísérem arra a hülye partyra. Nyugi! - finoman belecsókoltam nyaka hajlatába, mire libabőrös lett. Még mielőtt válaszolt volna, ajkaira tapadtam, mikor kopogtak. Hirtelen szétrebbentünk, hyuna benyitott, Mir pedig kiviharzott a fürdőbe.
- Bocsi, csak ez itt maradt.. - felkapta az asztalról a fekete bőrtáskát. - Megzavartam valamit?
- Nem, dehogy..
- Tényleg bocsi. Már itt sem vagyok - bólintott, és elment.
A biztonság kedvéért utána siettem és megvártam míg végleg elsétál.

Kata

- Úgy várom a szombatot - rángattam meg Rami karját.
Már nagyon régen voltam szórakozni és így pont kapóra jön ez az utcabálféle. Jó lesz ez a sok tanulás után kicsit kikapcsolódni. Szerintem Rami is élvezni fogja.
- Hát.. én is - elmosolyodott.
Nagy nehezen meggyőztem, hogy menjünk el vásárolni. Egyre csak a nadrágokat nézte, de én lekaptam egy csinos fekete-fehér szoknyát az áruk közül és betuszkoltam vele az egyik próbafülkébe.
- Magadnál vagy? Én ezt fel nem veszem! - ellenkezett.
- Hát jó, akkor itt maradunk éjszakára is, ugyanis addig nem megyünk el innen, míg nem láttam rajtad - összefontam a karjaimat a mellkasom előtt és vártam.
- Oké - megvonta a vállát és leült a székre.
- De ez csak egy szoknya! - nézte rám könyörögve.
 - Utálom..
Kikaptam a kezéből, visszaakasztottam a helyére és átmentem egy másik üzletbe, ahol találtam egy iszonyat jó felsőt. Hosszas keresgélés után, persze ismét egy másik boltban találtam egy hozzá illő farmerszoknyát is.
- Végre! Merre jártál? - támadott le a rokonom, amint kiléptem az ajtón.
- Vásároltam, hisz ezért jöttünk. És te?
- Én is.. azt hiszem - forgatta meg a szemeit.
Kíváncsi voltam rá, hogy miket vett, de inkább nem kezdtem el kérdezősködni. Szombaton úgyis meglátom mit vesz fel. Egyébként kíváncsi vagyok kik jönnek el, mert eddig tényleg nem sok emberrel futottam össze itt. Lehet, hogy jönnek a környékbeli falvakból is. Jó volna előtte itthon jól megvacsorázni, nehogy valami baj történjen. Nem lenne jó, se Raminak, se nekem.

4.

Kata

Lassan már két hete, hogy Raminál dekkolok, és egyre jobban megy ez a nem-rohanom-le-az-első-velem-szembejövő-embert dolog, aminek kifejezetten örülök. Elég gyakran járunk be a közeli nagyvárosokba, hogy azért még inkább hozzászokjak a helyzethez. Szöul jó nagy város. Szeretek itt lenni, de jó volna minél hamarabb visszatérni oda.
- Minden rendben? Már félek tőled.. - nézett rám szörnyülködve az unokatestvérem. - Egyre ügyesebb vagy, meg kell dicsérjelek, viszont egyre jobban pörögsz. Napról-napra boldogabb vagy. Nem mondom, hogy baj, csak tudod ez már fura. Biztos ne tárcsázzam azt a diliházat?
- Talán baj? Inkább legyek depressziós a sötét szoba egyik sarkában? Örülök, hogy ilyen gyorsan.. hm.. hogy is mondhatnám..?
- Tanulsz? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Igen! Szóval gyorsan tanulok, és így nagyobb rá az esély, hogy minél hamarabb visszamehetek Joonhoz. Tudod.. rettentően hiányzik és..
- Nana! Mondom egyre vidámabb vagy! Nehogy megint elkezdj bőgni! Egyébként is.. arra nekem lenne okom..
Kérdőn meredtem rám, ezért folytatta.
- Annyira örültem, hogy itt vagy, mert olyan régen láttuk már egymást. Erre tessék! Te egyfolytában csak azt hajtogatod, hogy mennyire vissza akarsz már menni Koreába..
Vagy úgy - elmosolyodtam és megöleltem.
- Azt hiszem elfelejtettem közölni veled, hogy viszlek magammal.
- Hogy mit csinálsz? - ugrott hátra egyet. - Én? És Korea? Semmi ellenvetésem sincs, nehogy azt hidd! De egy szót nem tudok! Na jó, talán a köszönés megy, de se több, se kevesebb. Na de mégis hogyan megyünk ki? Repülővel? Én soha többet nem ülök rá arra a micsodára, tudod jól! És..
- Állj, állj, állj! Lassabban! Beszélni majd megtanulsz, nyugi. És nem, nem repülővel megyünk.
- Autóval meg nagyon hosszú lesz, nem?
- Teleportálni nem tudok, bocsi. Majd megoldjuk, ne idegeskedj!
- Mondom, hogy félek tőled, te lány!

Joon

Vadul téptem ajkait, közben benyúltam pólója alá és puha, sima hasát simogattam.
- N-ne.. A többiek mindjárt megérkeznek.. Hallod? - tenyerét a mellkasomra tapasztotta, és vigyorogva eltolt magától.
Egy idióta vagyok.. Tegnap este még búskomoran sétálgattam az utcán Kata után vágyakozva, most meg nem tudok elszakadni Mir csókjától..
- Ti már itt vagyok? - szegezte nekünk köszönés nélkül a kérdését Seungho.
- Neked is szia! - forgatta meg a szemeit a maknae. - És igen, baj?
- Csak kérdeztem! Jó, hogy nem téped le mindjárt a fejemet.. Nézzenek oda.. - mérgelődött a leader, én meg kuncogva elvonultam.
- Hová mész? - kérdezte azonnal Mir.
- Csak a WC-re - nevettem el magam.
- Nekem is kell, várj meg! - ugrált utánam csillogó szemekkel.
- Azért siessetek, pár perc múlva kezdünk! - közölte G.O.
Amint becsuktam magunk mögött az ajtót ajkaimra tapadva a falhoz nyomott. Az előbb még be volt kakilva, hogy valaki megláthat minket, most meg úgy vágyik a csókomra, mint egy kisgyerek a cukorkára.
Tenyereim közé fogtam az arcát és mélyen a szemébe néztem.
- Hihetetlen vagy -homlokon csókoltam

Próba után hazamentünk, lezuhanyoztunk, aztán megebédeltünk, de inkább vacsorának volt nevezhető, mert utána szinte mindenki elment aludni. Kivéve Mirt és engem.
- Szeretlek! - suttogta és hozzám bújt.
- Én is téged! - gyengéden megcsókoltam puha ajkait.
- Mi lesz.. Mi lesz, ha Kata visszajön?
- Őszintén? Fogalmam sincs.. Még mindig ugyanúgy szeretem. Tudom, hogy tisztában vagy vele. Nem akarlak egyikőtöket se megbántani, de ez már elkerülhetetlen. Kata elment, és én minden nap szinte minden órában rá gondolok, közben pedig téged csókollak és neked mondom, hogy szeretlek. De ez így is van. Én rád nem valami pótlékként tekintek csak. Tényleg szeretlek! Ahogyan Katát is.. Hidd el, én sem értem magamat, sem az érzéseimet..
- Ne haragudj! - lesütötte a szemeit.
- Miért haragudnék?
- Hogy ilyeneket kérdezgetek..
- Jesszus, Mir! Inkább te ne haragudj!
- Én nem tudok rád haragudni, Joon-sshi!
Szorosan magamhoz húztam és újra megcsókoltam.

3.

Joon

Ledobtam a maradék ruhámat, beálltam a zuhany alá és megnyitottam a csapot. Mir csak ledermedve ácsorgott.
- Most jössz vagy sem? - nemlegesen megrázta  fejét. Megindult az ajtó felé, de elkaptam a karját és magamhoz rántottam. Az egyik kezemmel benyúltam a csuromvizes pólója alá, majd lassan lehúztam róla.
- Joon.. én.. - pislogott rám nagy szemekkel. Olyan édes volt, ahogy hebegett-habogott. Gyengéden végigsimítottam az arcán, de nem értem be ennyivel. Ajkaimat az övére tapasztottam, tenyereimet pedig formás fenekére. Finoman belemarkoltam, mire enyhén felnyögött, ezért kihasználtam az alkalmat és bevontam a nyelvemet is a játékba. - Ezt nem szabad.. - suttogta.
- Tudtommal már régóta ezt várod, erre tessék! - elengedtem a derekát és hátat fordítottam neki.
Hallottam, amint leveszi, majd kidobja a kőre az alsónadrágját. Hátulról átölelt, aztán apró puszikat adott a vállamra. Óvatosan megfordultam, hogy újra megcsókoljam, de elfordította fejét, ezért a nyakát kezdtem el ostromolni. Nem sok kellett, hogy belemélyesszem a fogaimat a puha bőrébe. Megfordítottam, hogy a háta mögé kerüljek, majd finoman a falhoz nyomtam. Összekulcsoltam az ujjainkat, majd egy határozott mozdulattal elmélyültem benne. Homlokát a hideg csempének nyomta, és elfojtott egy fájdalmas kiáltást. Bocsánatkérésképpen belecsókoltam a nyaka hajlatába. Először lassú tempóba kezdtem, de Mir kéjes nyögései egyre gyorsabb ütemre késztettek. Pár perc múlva háta ívbe feszült, izmait összehúzta és a nevemet kiáltva elélvezett. Egy pillanat múlva követtem én is, fejemet a vállára hajtva pihegtem.
- Köhszönömh.. - súgta két nagy levegő között.

Kata

A séta valóban jót tett mindkettőnknek. Viszonylag kevés emberrel találkoztunk, aminek örültem is. Bár az illatokat sajnos így is éreztem. Nem akartam senkire se rátámadni, de volt mikor úgy éreztem, ha meglátok egy embert azonnal rávetem magam. Tetszett, hogy olyan néma és kihalt ez a falu. Ez így pont tökélestes volt.
- Hogy bírod ki? - kérdeztem miután már hazaértünk.
- Már hozzászoktam - rántotta meg a vállát. - Nyugalom! Neked is sikerülni fog - biztatóan elmosolyodott.
- Remélem! - suttogtam, és bevánszorogtam a fürdőbe.
Egy részem igazán megkönnyebbült, hogy Rami segíteni fog. A másik viszont ideges és retteg, hogy nem fogom bírni ezt az egészet.
Fürdés közben csak Joonon járt az eszem. El akarom felejteni? Miért? Ezt az egészet miatta, a szerelmünk miatt akarom véghez vinni. Akkor? Ha elfelejtem, soha nem fog sikerülni! Elbukom és hiába megyek vissza hozzá.. Vajon mit csinálhat most? Hiányzom neki? Nyilván már másik barátnő után nézett.. Úristen! Hogy én mekkora hülye vagyok! Joonnak hiányzom, vár rám és eszébe se jut más nőhöz nemhogy hozzányúlni, még csak rá nézni sem!
- Rami! Ölj meg, most! - kiabáltam ki a fürdőszobából.
- Te jól vagy? - hangzott az egyértelműen hülye kérésre a hülye kérdés.

2.

Joon

Füllesztő meleg van, vidám szerelmespárok sétálgatnak egymás kezét fogva, önfeledten nevetgélve. Nem vagyok valami nyálas, romantikus típus, de Kata rohadtul hiányzik. Ha tehetném azonnal rohannék megkeresni, de nem hagyhatom itt a bandát, és bízom benne, hogy visszajön.
- ...szóval most ez nagyon szarul esett. Joon figyelsz? - bökdösi meg a vállamat Hyuna.
- Természetesen. Tedd azt, amit a szíved diktál! - mondtam a sablonos mondatot, de igazából fogalmam sem volt miről beszélt az elmúlt percekben.
- Aha.. - ráncolta össze vékony szemöldökét. - Inkább beszéljünk másról. Úgy hallottam van barátnőd. - nézett rám gunyoros mosollyal.
- Igen, de.. most éppen elutazott a szüleihez.. - hazudtam.
- Ó, értem - próbált szomorúnak tűnni, de látszott rajta, hogy ennek a hírnek kifejezetten örül. - Pedig szívesen megismerkedtem volna vele. És mikor jön vissza?
- Szerintem váltsunk témát! Kérsz fagyit? Vagy vattacukrot?- elkaptam a karját, és az egyik édességes felé húztam.
Végül egész nap a városban lófráltunk. Nem igazán volt kedvem vele Katáról beszélni. Megpróbálok kevesebbet gondolni rá, mert ha ez így fog menni, hamarosan belebetegedek. 
- Valami nincs rendben.. Látom rajtad, ne is próbáld tagadni! - fogta meg lágyan a karomat.
- Minden oké, nyugi.. - halványan elmosolyodtam, mire hirtelen átölelt.
- Tudd, hogy rám mindenben számíthatsz! - súgta a fülembe, és a 'mindenben' szót különösen kiemelte.
Miután elengedett aprót bólintott, és eltipegett.
Lassan elvánszorogtam az -hogy Hyuna szavaival éljek- MBLAQ rezidenciához. Elég késő volt már, ezért halkan lépdeltem a lépcsőn felfelé. Óvatosan beléptem Mir szobájába, leültem az ágya szélére és úgy figyeltem, ahogy édesen szuszog. Már egy órája ülhettem mozdulatlanul kémlelve a fiút. A közelében valahogy mindig lehiggadok pont, mint Katánál.. Kis idő múlva felkeltem, és kiballagtam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Ledobtam magamról a pólómat, kicsatoltam az övemet is, mikor nyöszörgést hallottam. Visszasiettem a szobába.
- Mir! - ráztam meg a vállait, majd megsimogattam az arcát. Kinyitogatta a szemeit és elképedt, mikor meglátott.
- Joon mit csinálsz? - kérdezte, miközben felült az ágyban.
- Zuhanyozni indultam.. Rosszat álmodtál? - simítottam el csatakosan homlokára tapadt tincseit.
- Olyasmi.. - hajtotta le a fejét. - Hol voltatok? - először nem értettem kire gondol.
- Jaa.. csak sétálgattunk, meg beszélgettünk - elmosolyodtam, majd újra becéloztam a fürdőt.
- Joon! - suttogta utánam, én pedig azzal a lendülettel meg is fordultam.
- Igen?
- Mindegy..
- Na!
- Zuhanyozhatok veled? - kikerekedett szemekkel bámultam rá. Hát ebbe meg mi ütött?
- Hát.. gyere! - rántottam meg a vállam.

Kata

- Na ezt soha nem gondoltam volna.. Bár azért ez így most jól jött ki - nyújtottam felé a vérrel teli poharamat, és koccintottunk.
- Egy egész hűtőláda tele van lent a pincében, szóval bármikor vehetsz belőle - mutatott a vértasakra. - Egyébként áruld el, mennyi..
- Nem öltem meg őket! Csak.. feltankoltam, na! - felnevetett.
Az egész napot végigbeszéltük, és egyszer sem került szóba Joon.. Nem baj, így legalább nem mardos a bűntudat, amiért elhagytam egy időre. De meg kell értenie! Az se baj, ha nem vár meg, és talál magának valaki mást. Csak értse meg, hogy ezt mind miatta teszem! Mert szeretem..
- Koreában lassan hajnalodik.. - suttogtam.
- Tessék? - kérdezett vissza Rami, pedig pontosan értette, amit mondtam. - Bocsánat, megszokás.. - vigyorgott rám.
- Tudod, hogy ki változtatott át?
- Nem.. Pedig letépném a fejét, aztán megetetném vele a szomszéd rottweilereket.. - a szemei szikrákat szórtak, ahogy beszélt. - Utálom, hogy így kell élnem, de azt még jobban, aki ezt tette velem. Hagyott volna inkább meghalni..
- Na most fejezd be! Csak jót akart, és én kifejezetten hálás vagyok neki.
- És a többi ember? A barátaim? Azokkal mi van? - felpattant és kiviharzott a házból.
2 évvel ezelőtt nyaralni indult néhány barátjával, de a gép, amin utazott meghibásodott és lezuhant. Mint kiderült, egy vámpír is utazott azon a gépen, aki furcsamód pont az ő életét mentette csak meg. Saját magát okolja a barátai haláláért. Nem tudom miken mehetett keresztül, de ha nem szakadt volna meg köztünk a kapcsolat, és mellette lehettem volna..
- Elmegyünk sétálni? - ugrándozott felém vidáman, mintha mi sem történt volna az előbb. - De ha fáradt vagy, nem muszáj.
- Lehet, hogy inkább megfürdök és lepihenek. Már amennyire egy vámpír tud pihenni, hisz' ha úgy most már vesszük örökké pihenni fogok.. - ismét elkomorodott. - Vagy tudod mit? Menjünk!

1.

Kata

Az utam egyből egy határ menti falucskába vezetett. Amint kiszálltam az autóból beleszippantottam a levegőbe. Olyan régen jártam már itt, annyira más minden. Hiányzott, hisz' itt születtem, ez az egyik otthonom. Ó, és milyen régen használtam már a magyar nyelvet. Mikor megláttam az első ilyen feliratú táblát, kicsit mintha elgondolkodtam volna rajta, hogyan is ejtsem ki a betűket - a kocsi oldalának dőlve töprengtem, és a kék eget kémleltem. Vettem még egy mély levegőt, és épp szálltam volna vissza a járműbe, mikor megpillantottam egy bácsikát szlalomozni úgy 10 m-re. Arca borvirágos, ruhája kissé foltos, fején pedig egy kék sapka. Úgy látszik itt nem változott semmi - elmosolyodtam.
- Elnézést! - szólítottam meg, mikor már közelebb ért hozzám - Csókolom! - furcsa volt magyarul megszólalni.
- Szervusz aranyoskám! - szállt le vigyorogva a kerékpárjáról.
- Meg tudná mondani, merre lakik...
- Szegény János bácsi úgy berúgott, hogy szerintem azt se tudja, ő hol lakik.. - nevette el magát egy magas, fekete hajú srác, kinek illata eszméletlen ínycsiklandozó volt. - Talán én tudok segíteni neked - mosolygott rám kedvesen. - Vagy inkább ne?
Igencsak jóképű fiatalember, és humoros is, vajon a vére.. Na jó, nem ezért jöttem ide! - megráztam a fejem.
- Öhm.. Izé.. - nagy nehezen elmagyaráztam neki kit keresek. Viszonylag érthetően útba is igazított.
- Elkísérjelek? - kérdezte, és közelebb lépett.
- Köszönöm, nem kell. Oda találok! - feleltem komoran, majd beszálltam, és elhajtottam az autóval.

Könnyen ráakadtam a házra. Nagy barna vaskapu, hófehér fal, aminek az egyik oldalát szinte teljesen benőtte a borostyán. Odaballagtam, és még mielőtt becsengettem volna vettem egy levegőt. Kis idő múlva ajtócsapódást, majd lépteket hallottam. Egy alacsony lány jött velem szemben, megtorpant, mikor rám nézett, és arcán egy kövér könnycsepp folyt le. Mindkét kezét szemei elé kapta, és zokogni kezdett.
- Hé! - odarohantam hozzá, átöleltem.
- Nem igaz! Csak álmodom, ugye? Lehetetlen, hogy te itt vagy! - szipogta.
- Legalább emlékszel rám, és felismertél.
- Hogy is felejtettek volna el? Bár azért haragszom, hogy már évek óta nem adtál magadról semmilyen jelet..Talán a szüleiddel van valami baj? Vagy veled? És hogy jöttél? Vagy hogy találtál ide?
- Állj, kérlek! Mindent elmesélek, csak előbb ígérj meg valamit! - kérdőn meredt rám, ezért folytattam. - Nem fogsz sem diliházba nyomni, sem pedig feljelenteni?!
- Mii? Jézusom! Embert öltél? Szellemeket látsz? Bankot raboltál? - az utolsó kivétel mindet eltaláltad...
- Nem! Vagyiis.. - kicsit oldalra döntöttem a fejemet.
- Természeten megígérem! - húzta ki magát.
- Akkor lassan mindenbe beavatlak, de..
- Kezdd az elején! - bólintott.
- Pont olyan vagy, mint kiskorunkban.. - erre mindketten nagy vihogásban törtünk ki.  

Rami, az unokatestvérem egyedül él egy akkora házban, amiben két család is bőven elférne. Egy kis faluhoz képest ez a ház, inkább egy palotához hasonlít. Elmeséltem neki az egész történetet, a Joonnal való megismerkedésünket, Rebeccát, akire meglepő módon emlékezett, és minden más "apróságot" is. 
- Rami? 
- Tessék?
- Hallottad, amit mondtam?
- Persze!
- És? - kérdeztem egyre idegesebben. Most vagy nem fogta fel,a mit mondtam, vagy csak hülyének néz, és jobbnak látja, ha nem reagál semmit? Elmondtam neki, hogy Joon vámpír, engem holtra vertek, és hogy megmentsen átváltoztatott, és én is az lettem, de nem szólt rá semmit. Még csak az arckifejezése sem változott meg. Mi van itt? És ha már itt tartunk.. miért nem éreztem az illatát? Nem azért, hogy meg akarnám enni, de a srácét, aki útbaigazított azonnal megéreztem.
- Tudom mit érzel, tudom min mész keresztül. Bízhatsz bennem, és mindenben a segítségedre leszek! - majd felkelt és szorosan magához ölelt. - Maradj itt! Hozok kaját.
Tátott szájjal bámultam rá, ahogy kitipegett a lakásból. Mi a fene történt vele? Normális ember kiakad és a diliházat tárcsázza. Ő meg -mintha csak azt mondtam volna, hogy szakított velem a pasim- nyugodtan végighallgatott, és meg se rebbent. Ha visszajön kifaggatom - dőltem el a kanapén lehunyt szemmel, de azzal fel is pattantam. - De hát hová ment? És mégis milyen kaját hoz? Na jó! Le kell nyugodnom! Tény és való, hogy éhes vagyok, de hát honnan szerez ő nekem vért? Vagy egyáltalán mire gondolt? 

Joon

Ha 100-szor nem próbáltam meg felhívni, akkor egyszer sem. Mindig ki van kapcsolva. Próbákon is epekedve várom a szünetet, hogy megnézzem a telefonomat, nem kaptam-e választ.. de semmi. Miért csinálod ezt velem? Bele fogok őrülni. Olyan, mintha szakítottunk volna, de én nem akarlak elveszíteni.. - hirtelen megcsörrent a telefonom. Vigyorogva felkaptam, de nem az volt akire számítottam.. 
- Igen?
- Szia, Hyuna vagyok. Ráérsz most? 
- Nem igazán.. vagyis.. de.
- Remek. Menjek az MBLAQ rezidenciába? - nevetett fel.
- Én már.. Gyere! - és még mielőtt válaszolhatott volna, leraktam a telefont.
Amióta különköltöztem - bár ő erről ezek szerint nem tud-, és Katával összejöttem, vele nem igazán tartottam a kapcsolatot. Aztán hogy most mi lelte, amiért felhívott, majd kiderül..