4.

Kata

Lassan már két hete, hogy Raminál dekkolok, és egyre jobban megy ez a nem-rohanom-le-az-első-velem-szembejövő-embert dolog, aminek kifejezetten örülök. Elég gyakran járunk be a közeli nagyvárosokba, hogy azért még inkább hozzászokjak a helyzethez. Szöul jó nagy város. Szeretek itt lenni, de jó volna minél hamarabb visszatérni oda.
- Minden rendben? Már félek tőled.. - nézett rám szörnyülködve az unokatestvérem. - Egyre ügyesebb vagy, meg kell dicsérjelek, viszont egyre jobban pörögsz. Napról-napra boldogabb vagy. Nem mondom, hogy baj, csak tudod ez már fura. Biztos ne tárcsázzam azt a diliházat?
- Talán baj? Inkább legyek depressziós a sötét szoba egyik sarkában? Örülök, hogy ilyen gyorsan.. hm.. hogy is mondhatnám..?
- Tanulsz? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Igen! Szóval gyorsan tanulok, és így nagyobb rá az esély, hogy minél hamarabb visszamehetek Joonhoz. Tudod.. rettentően hiányzik és..
- Nana! Mondom egyre vidámabb vagy! Nehogy megint elkezdj bőgni! Egyébként is.. arra nekem lenne okom..
Kérdőn meredtem rám, ezért folytatta.
- Annyira örültem, hogy itt vagy, mert olyan régen láttuk már egymást. Erre tessék! Te egyfolytában csak azt hajtogatod, hogy mennyire vissza akarsz már menni Koreába..
Vagy úgy - elmosolyodtam és megöleltem.
- Azt hiszem elfelejtettem közölni veled, hogy viszlek magammal.
- Hogy mit csinálsz? - ugrott hátra egyet. - Én? És Korea? Semmi ellenvetésem sincs, nehogy azt hidd! De egy szót nem tudok! Na jó, talán a köszönés megy, de se több, se kevesebb. Na de mégis hogyan megyünk ki? Repülővel? Én soha többet nem ülök rá arra a micsodára, tudod jól! És..
- Állj, állj, állj! Lassabban! Beszélni majd megtanulsz, nyugi. És nem, nem repülővel megyünk.
- Autóval meg nagyon hosszú lesz, nem?
- Teleportálni nem tudok, bocsi. Majd megoldjuk, ne idegeskedj!
- Mondom, hogy félek tőled, te lány!

Joon

Vadul téptem ajkait, közben benyúltam pólója alá és puha, sima hasát simogattam.
- N-ne.. A többiek mindjárt megérkeznek.. Hallod? - tenyerét a mellkasomra tapasztotta, és vigyorogva eltolt magától.
Egy idióta vagyok.. Tegnap este még búskomoran sétálgattam az utcán Kata után vágyakozva, most meg nem tudok elszakadni Mir csókjától..
- Ti már itt vagyok? - szegezte nekünk köszönés nélkül a kérdését Seungho.
- Neked is szia! - forgatta meg a szemeit a maknae. - És igen, baj?
- Csak kérdeztem! Jó, hogy nem téped le mindjárt a fejemet.. Nézzenek oda.. - mérgelődött a leader, én meg kuncogva elvonultam.
- Hová mész? - kérdezte azonnal Mir.
- Csak a WC-re - nevettem el magam.
- Nekem is kell, várj meg! - ugrált utánam csillogó szemekkel.
- Azért siessetek, pár perc múlva kezdünk! - közölte G.O.
Amint becsuktam magunk mögött az ajtót ajkaimra tapadva a falhoz nyomott. Az előbb még be volt kakilva, hogy valaki megláthat minket, most meg úgy vágyik a csókomra, mint egy kisgyerek a cukorkára.
Tenyereim közé fogtam az arcát és mélyen a szemébe néztem.
- Hihetetlen vagy -homlokon csókoltam

Próba után hazamentünk, lezuhanyoztunk, aztán megebédeltünk, de inkább vacsorának volt nevezhető, mert utána szinte mindenki elment aludni. Kivéve Mirt és engem.
- Szeretlek! - suttogta és hozzám bújt.
- Én is téged! - gyengéden megcsókoltam puha ajkait.
- Mi lesz.. Mi lesz, ha Kata visszajön?
- Őszintén? Fogalmam sincs.. Még mindig ugyanúgy szeretem. Tudom, hogy tisztában vagy vele. Nem akarlak egyikőtöket se megbántani, de ez már elkerülhetetlen. Kata elment, és én minden nap szinte minden órában rá gondolok, közben pedig téged csókollak és neked mondom, hogy szeretlek. De ez így is van. Én rád nem valami pótlékként tekintek csak. Tényleg szeretlek! Ahogyan Katát is.. Hidd el, én sem értem magamat, sem az érzéseimet..
- Ne haragudj! - lesütötte a szemeit.
- Miért haragudnék?
- Hogy ilyeneket kérdezgetek..
- Jesszus, Mir! Inkább te ne haragudj!
- Én nem tudok rád haragudni, Joon-sshi!
Szorosan magamhoz húztam és újra megcsókoltam.