5.

Joon

Nyomtam egy puszit Mir arcára, aki óvatosan kinyitogatta a szemeit. Először csak félve körbenézett.
- Jó reggelt! - suttogta.
- Neked is!
Mikor lehajoltam volna, hogy megcsókolom, üzenetet jelzett a telefonom. Felsóhajtottam, és nehezen feltápászkodtam Mir mellöl.
Segítened kell! Délután átmegyek. Hyuna
- Na mi az? - érdeklődött a maknae.
- Hyuna.. azt írja segítség kell neki, és hogy délután eljön.
Nem szólt rá semmit csak ő is felkelt és neki látott öltözködni. Mivel ma nem kellett mennünk sehova, csak egy egyszerű rövidnadrágot és egy pólót vettünk fel. Mikor lementünk a nappaliba Thunder szólt, hogy ne menjünk be a konyhába, mert G.O és Seungho próbál valami ebédet összedobni. Csak fel ne gyújtsák!
- Azt hiszem jobb lesz, ha rendelünk pizzát - súgta oda, közben a kanapén elnyúlva játszott a telefonján. - Egyébként, hogyhogy így egyszerre? Mármint Joon, te általában már hajnalok hajnalán fent vagy, Mir meg ilyenkor szinte átalussza a napot?!
- Jó reggelt, fiúk! Úgy érzem G.O barátommal rettentő jó szakácspárost alkotunk. Remek ebéd lesz! - tipegett be sötétkék kötényében a leader, akinek most igazán hálás voltam, mert nem kellett választ adnunk Thunder kérdésére.
- Ha te mondod.. - vonta meg a vállát Mir, majd leült a fotelba.
- Hyuna átjön délután. Valamit megakar beszélni velem, vagy mit tudom én már mit írt.. Na mindegy lényeg, hogy majd jön.
- De ha csak téged látogat meg, akkor ez nekünk miért fontos?
Látszott, hogy Mirnek nagyon nincs ínyére ez a helyzet.
- Csak közöltem a többiekkel is - bólintottam, majd segítettem Seunghonak teríteni.
És nemsokára bebizonyosodott, hogy ez a két ember valóban jó szakács. Bár azért nem kéne ebből rendszert csinálni. Félek, hogy legközelebb már saját írású recepttel rukkolnak elő, amiben ki tudja mik lesznek a hozzávalók..

Ahogy megbeszéltük - vagyis ő megbeszélte magával, nekem pedig csak úgy odabökte egy SMS-ben -, Hyuna megjelent.
- Szóval abban kérném a segítségedet, hogy a hétvégén lesz egy buli. Mindenkinek kell vinnie magával valakit és én rád gondoltam..
- Miért pont rám? És miféle buli ez, hogy csak párban lehet bemenni?
- Bárkit kérdeztem meg eddig nem ért rá. Te vagy az utolsó reményem! Egyébként nem én szervzem, nem tudom. Kérlek Joon! Csak bejössz velem, maximum táncolunk egy kicsit, aztán felőlem eljöhetsz, jó?
- Gyanús nekem ez az egész, de jó. Elkísérlek.
Bár fogalmam sincs miért teszem ezt.. Van valami a tekintetében, ami miatt muszáj igent mondanom erre az egész marhaságra. Végül is egy estét kibírok. Csak ne legyenek paparazzik, de ez sajnos elkerülhetetlen. Hyuna nyilván nem olyan buliba megy, ahová normál emberek járnak. Biztosan valami puccos felhajtás lesz. Mire vállalkoztam, atya ég!
- Köszönöm! Tudtam, hogy számíthatok rád! - azzal megölelt, pont mikor Mir belépett a szobába.
- Szia Hyuna - köszönt erőltetett mosollyal az arcán.
- Na akkor megyek is, és köszönöm még egyszer! Ó, szia! - integetett a maknae felé, majd kitipegett.
Miután Mir meglátott, hogy visszatértem a szobába, elfordult. Mögé sétáltam és gyengéden átkaroltam, de kibújt az ölelésemből. Megfogtam a kezeit, megfordítottam és a falhoz nyomtam. Egyik térdemmel befurakodtam lábai közé.
- Csak elkísérem arra a hülye partyra. Nyugi! - finoman belecsókoltam nyaka hajlatába, mire libabőrös lett. Még mielőtt válaszolt volna, ajkaira tapadtam, mikor kopogtak. Hirtelen szétrebbentünk, hyuna benyitott, Mir pedig kiviharzott a fürdőbe.
- Bocsi, csak ez itt maradt.. - felkapta az asztalról a fekete bőrtáskát. - Megzavartam valamit?
- Nem, dehogy..
- Tényleg bocsi. Már itt sem vagyok - bólintott, és elment.
A biztonság kedvéért utána siettem és megvártam míg végleg elsétál.

Kata

- Úgy várom a szombatot - rángattam meg Rami karját.
Már nagyon régen voltam szórakozni és így pont kapóra jön ez az utcabálféle. Jó lesz ez a sok tanulás után kicsit kikapcsolódni. Szerintem Rami is élvezni fogja.
- Hát.. én is - elmosolyodott.
Nagy nehezen meggyőztem, hogy menjünk el vásárolni. Egyre csak a nadrágokat nézte, de én lekaptam egy csinos fekete-fehér szoknyát az áruk közül és betuszkoltam vele az egyik próbafülkébe.
- Magadnál vagy? Én ezt fel nem veszem! - ellenkezett.
- Hát jó, akkor itt maradunk éjszakára is, ugyanis addig nem megyünk el innen, míg nem láttam rajtad - összefontam a karjaimat a mellkasom előtt és vártam.
- Oké - megvonta a vállát és leült a székre.
- De ez csak egy szoknya! - nézte rám könyörögve.
 - Utálom..
Kikaptam a kezéből, visszaakasztottam a helyére és átmentem egy másik üzletbe, ahol találtam egy iszonyat jó felsőt. Hosszas keresgélés után, persze ismét egy másik boltban találtam egy hozzá illő farmerszoknyát is.
- Végre! Merre jártál? - támadott le a rokonom, amint kiléptem az ajtón.
- Vásároltam, hisz ezért jöttünk. És te?
- Én is.. azt hiszem - forgatta meg a szemeit.
Kíváncsi voltam rá, hogy miket vett, de inkább nem kezdtem el kérdezősködni. Szombaton úgyis meglátom mit vesz fel. Egyébként kíváncsi vagyok kik jönnek el, mert eddig tényleg nem sok emberrel futottam össze itt. Lehet, hogy jönnek a környékbeli falvakból is. Jó volna előtte itthon jól megvacsorázni, nehogy valami baj történjen. Nem lenne jó, se Raminak, se nekem.