6.

Kata

Hazafelé tartottunk a vásárlásból. A falutól nem messze van egy igencsak veszélyes és éles kanyar. Ahogyan odaértünk már csak annyit láttunk, hogy a velünk szembe jövő motor és a minket már jóval előbb megelőzött autó összeütközik. Rami azonnal a fékre taposott, közben a motor vezetője métereket repült a járműről. Feltépem az autó ajtaját és azonnal utána rohantam. Lekaptam róla a bukósisakját. Amint megláttam ki fekszik előttem csupa vérben.. azok az érzések, amik hirtelen felgyülemlettek bennem leírhatatlanok.
- Rami! - szinte sikoltottam az unokatestvérem nevét, aki egy röpke pillanat alatt mellettem termett.
Egyik kezét a szájára tapasztva, suttogta:
- Édes Istenem!
Az élettelen testre borulva zokogtam és üvöltöttem:
- Miért?
- Mennünk kell, gyere! Nem maradhatunk itt tovább. Ennek így kellett lennie.
Azzal felrántott a talajról. Akárhogy is kapálóztam, valamiért borzasztó erős volt a szorítása. Visszavitt a kocsihoz és onnan néztük, ahogy a föld lassan elnyeli a vérben úszó testet. Joon testét.
Lehunyt szemekkel álltam ott és csak sírtam. Elveszettnek éreztem magam.

Joon

 Mir ismét felhozta a Mi-lesz-ha-Kata-visszajön? témát, na meg most még ez a Hyuna ügy is.
- Nyilván a másnapi újságok tele lesznek közös képekkel és tudod milyen a sajtó! Mindjárt kombinálni fognak. Mi lesz, ha Kata meglátja az interneten vagy valami? Ki fog borulni, és lehet, hogy nem is jön vissza. Én azt azért nem akarom, mert azzal csak neked lenne rossz.. - magyarázta.
- Figyelj! Ha látja a képeket, ha nem, biztos vagyok benne, hogy nem fog egy helyben ülni. Csak azért is el fog jönni, hogy a szemembe mondja mekkora pöcs vagyok, de akkor már én is szólok pár szót - elmosolyodtam.
Láttam rajta, hogy most jönne az a kérdés, hogy "És mi?", ezért gyorsan válaszoltam arra is:
- Bizonyára azért se fog ujjongani, ami kettőnk közt történt, de azt majd csak szépen lassan mondom el neki - elégedetten mosolyogtam.
A héten szerencsére ezekről a gondokról több szó nem esett.

Szombat este fél 9-kor vizsgálgattam az öltözékem és a hajam a tükörben, mikor egy ismerős, kellemes illatot éreztem. Katán ez az illat volt, mikor az első randinkra mentünk. De miért érzem én ezt?
- Szia szépfiú!
Tehát ő.. Amint megfordultam Hyuna állt velem szemben. Én is üdvözöltem.
- De nem úgy volt, hogy elmegyek érted?
Furcsálltam, hogy eljött.
- Igazából én hívtalak meg téged, akkor gondoltam ez így természetes.
- Nem sok jó sül ki abból, amikor te gondolkodsz.. - hallottam meg Mir motyogását, amint elhagyta a helységet, mire felnevettem.
- Mi az? Talán elkenődött a sminkem? - jajveszékelt a lány és rögtön a tükör előtt termett.
- Jaj, nem. Dehogy. Igazán csinos vagy - bólintottam.
Egy fekete-fehér, csipkés, pánt nélküli miniruha fedte világos színű testét. Lábán pedig egy pezsgőszínű magassarkú volt. A haja fel volt kontyolva, vörösesbarna tincsei között néhol ezüstös virágocskák csillogtak.
- Köszönöm, te is elegáns vagy - elmosolyodott és megigazította az ingem gallérját.
Én csak egy egyszerű fehér inget és egy sötét vászonnadrágot húztam fel.
- Indulhatunk akkor?
- Persze - szemei felcsillantak.
Ahogy leértünk a lépcsőn, Mir akkor surrant fel vissza mellettünk.
- A pénztárcám fent maradt - tapogattam meg a zsebeimet. - Máris jövök.
Hazudnom kellett valamit, hogy a maknae után menjek.
- Mit hagytál itt? - érdeklődött a fürdő felé menet.
 Válasz helyett elkaptam a karját és hosszan csókoltam.
- Sietek vissza, jó?
Vidáman bólintott.

Kata

A szemeim, mint egy rugó kipattantak. A tükörhöz lépve, könnyekkel áztatott arcomhoz kaptam. Mi volt ez? És miért? Vagy hogyan?
- Na kész vagy? - kérdezte Rami a szobámba lépve, ám mikor meglátott, arcára ijedtség ült ki az arcára.
- Joon! - mondtam és szememből újra kicsordul néhány könnycsepp.
- Mi van vele?
Nem értette mi bajom, bár én sem.
- Meghalt.. Motorbaleset. És mi meg ott hagytuk.. Néztük, ahogyan a föld..
- Már mindent értek - húzta el a száját. - Vagyis egy dolgot nem.
- Lennél szíves velem is megosztani, mert én marhára nem, hogy miért és hogyan halhatott meg motorbalesetben a vámpír pasim, aki nem mellesleg közel sincs Magyarországhoz?
Kiakadtam, de szerintem jogosan. 
- Álmodtál..
- Mi van? Mégis hogy?
A kérdéseim zaklatottból lassan hisztérikus visításba kezdtek átmenni.
- Befejezhetem a mondandómat? - felemelte egyik szemöldökét. - Tudod mi valami úton-módon kapcsolatban állunk a szellemvilággal. Ha egy halottat valahogy magadra haragítottál, az nem hagy nyugodni. Rémálmokkal gyötör, ameddig csak kedve tartja.
- Min Yeon - suttogtam a nevet. - De hogyan képes rábírni, hogy álmodjak?
A hangom visszatért a megszokott, nyugodt stílusába.
- Egyenlőre még csak vámpír vagyok. Mindent nem tudhatok. Mi az a Min Yeon? Amúgy, amit nem értek, az az, hogy ki az akit te megbántottál volna? Nem jó az ilyen. Hallottam olyanról, hogy valaki emiatt kitépte a szívét és..
- Állj! Ennyire hülye azért nem vagyok! Min Yeon a szellemlány, aki zaklatott, míg Joon vámpírrá nem változtatott. Tulajdonképpen az ő barátnője volt. Nem volt képes felfogni, hogy számomra Joon nem egy szörnyeteg és mindenáron szét akart minket választani egymástól. Egyszer már úgy volt hogy ennek az egésznek vége..
- Na látod erről beszéltem..
- Nem leszek egy megkeseredett, hülye liba hisztije miatt öngyilkos, felfogtad?
- Tudod, hogy csak féltelek.
- Tudom - bólintottam, majd átöleltem.

Joon

 Igen, ez amolyan tipikus nagyembereknek való buli volt. Természetesen tele paparazzikkal. De ahogy elnéztem, ez olyan valami Cube parti.
Miközben Hyuna csak úgy döntögette magába a piát, én a Beast tagokkal beszélgettem. Velük is legutoljára azt hiszem egy év eleji koncerten találkoztam.
- Be fogsz rúgni! - kiabáltam a lánynak, mert a hangos zenétől másként nem lehetett kommunikálni.
- Csak hangulatfokozó. Tudom hol kell abbahagyni, nyugi! - bólintott, majd eltipegett még egy szeszes löttyért.
Még csak 11-et ütött az óra, de Hyuna már totálisan kiütötte magát.
- Én megyek, ennyi elég volt. De neked is a piálásból - kivettem a kezéből a poharat.
- Kéreeem! - duzzogott, mint egy ötéves, aki nem kapja meg a legújabb Barbie babát.
- Szia Hyuna! - adtam volna neki két puszit, de elfordította a fejét és megcsókolt.
- Mit művelsz? Jézusom!
- Szeretlek! - nézett ártatlan szemekkel.
- Totál részeg vagy, azt se tudod mit csinálsz! - leszedtem magamról a karját, s kiviharzottam az épületből.
Csodálatos! Remélem ezt mind megörökítette valamelyik okos fényképész. Alig várom, hogy holnap címlapon láthassam viszont ezt a jelenetet - ingerülten feltéptem G.O sportkocsijának ajtaját, beszálltam a volán mögé és átengedtem magam a lóerők csábításának. Haza kell érnem a lehető leghamarabb.
.