3.

Joon

Ledobtam a maradék ruhámat, beálltam a zuhany alá és megnyitottam a csapot. Mir csak ledermedve ácsorgott.
- Most jössz vagy sem? - nemlegesen megrázta  fejét. Megindult az ajtó felé, de elkaptam a karját és magamhoz rántottam. Az egyik kezemmel benyúltam a csuromvizes pólója alá, majd lassan lehúztam róla.
- Joon.. én.. - pislogott rám nagy szemekkel. Olyan édes volt, ahogy hebegett-habogott. Gyengéden végigsimítottam az arcán, de nem értem be ennyivel. Ajkaimat az övére tapasztottam, tenyereimet pedig formás fenekére. Finoman belemarkoltam, mire enyhén felnyögött, ezért kihasználtam az alkalmat és bevontam a nyelvemet is a játékba. - Ezt nem szabad.. - suttogta.
- Tudtommal már régóta ezt várod, erre tessék! - elengedtem a derekát és hátat fordítottam neki.
Hallottam, amint leveszi, majd kidobja a kőre az alsónadrágját. Hátulról átölelt, aztán apró puszikat adott a vállamra. Óvatosan megfordultam, hogy újra megcsókoljam, de elfordította fejét, ezért a nyakát kezdtem el ostromolni. Nem sok kellett, hogy belemélyesszem a fogaimat a puha bőrébe. Megfordítottam, hogy a háta mögé kerüljek, majd finoman a falhoz nyomtam. Összekulcsoltam az ujjainkat, majd egy határozott mozdulattal elmélyültem benne. Homlokát a hideg csempének nyomta, és elfojtott egy fájdalmas kiáltást. Bocsánatkérésképpen belecsókoltam a nyaka hajlatába. Először lassú tempóba kezdtem, de Mir kéjes nyögései egyre gyorsabb ütemre késztettek. Pár perc múlva háta ívbe feszült, izmait összehúzta és a nevemet kiáltva elélvezett. Egy pillanat múlva követtem én is, fejemet a vállára hajtva pihegtem.
- Köhszönömh.. - súgta két nagy levegő között.

Kata

A séta valóban jót tett mindkettőnknek. Viszonylag kevés emberrel találkoztunk, aminek örültem is. Bár az illatokat sajnos így is éreztem. Nem akartam senkire se rátámadni, de volt mikor úgy éreztem, ha meglátok egy embert azonnal rávetem magam. Tetszett, hogy olyan néma és kihalt ez a falu. Ez így pont tökélestes volt.
- Hogy bírod ki? - kérdeztem miután már hazaértünk.
- Már hozzászoktam - rántotta meg a vállát. - Nyugalom! Neked is sikerülni fog - biztatóan elmosolyodott.
- Remélem! - suttogtam, és bevánszorogtam a fürdőbe.
Egy részem igazán megkönnyebbült, hogy Rami segíteni fog. A másik viszont ideges és retteg, hogy nem fogom bírni ezt az egészet.
Fürdés közben csak Joonon járt az eszem. El akarom felejteni? Miért? Ezt az egészet miatta, a szerelmünk miatt akarom véghez vinni. Akkor? Ha elfelejtem, soha nem fog sikerülni! Elbukom és hiába megyek vissza hozzá.. Vajon mit csinálhat most? Hiányzom neki? Nyilván már másik barátnő után nézett.. Úristen! Hogy én mekkora hülye vagyok! Joonnak hiányzom, vár rám és eszébe se jut más nőhöz nemhogy hozzányúlni, még csak rá nézni sem!
- Rami! Ölj meg, most! - kiabáltam ki a fürdőszobából.
- Te jól vagy? - hangzott az egyértelműen hülye kérésre a hülye kérdés.