2.

Joon

Füllesztő meleg van, vidám szerelmespárok sétálgatnak egymás kezét fogva, önfeledten nevetgélve. Nem vagyok valami nyálas, romantikus típus, de Kata rohadtul hiányzik. Ha tehetném azonnal rohannék megkeresni, de nem hagyhatom itt a bandát, és bízom benne, hogy visszajön.
- ...szóval most ez nagyon szarul esett. Joon figyelsz? - bökdösi meg a vállamat Hyuna.
- Természetesen. Tedd azt, amit a szíved diktál! - mondtam a sablonos mondatot, de igazából fogalmam sem volt miről beszélt az elmúlt percekben.
- Aha.. - ráncolta össze vékony szemöldökét. - Inkább beszéljünk másról. Úgy hallottam van barátnőd. - nézett rám gunyoros mosollyal.
- Igen, de.. most éppen elutazott a szüleihez.. - hazudtam.
- Ó, értem - próbált szomorúnak tűnni, de látszott rajta, hogy ennek a hírnek kifejezetten örül. - Pedig szívesen megismerkedtem volna vele. És mikor jön vissza?
- Szerintem váltsunk témát! Kérsz fagyit? Vagy vattacukrot?- elkaptam a karját, és az egyik édességes felé húztam.
Végül egész nap a városban lófráltunk. Nem igazán volt kedvem vele Katáról beszélni. Megpróbálok kevesebbet gondolni rá, mert ha ez így fog menni, hamarosan belebetegedek. 
- Valami nincs rendben.. Látom rajtad, ne is próbáld tagadni! - fogta meg lágyan a karomat.
- Minden oké, nyugi.. - halványan elmosolyodtam, mire hirtelen átölelt.
- Tudd, hogy rám mindenben számíthatsz! - súgta a fülembe, és a 'mindenben' szót különösen kiemelte.
Miután elengedett aprót bólintott, és eltipegett.
Lassan elvánszorogtam az -hogy Hyuna szavaival éljek- MBLAQ rezidenciához. Elég késő volt már, ezért halkan lépdeltem a lépcsőn felfelé. Óvatosan beléptem Mir szobájába, leültem az ágya szélére és úgy figyeltem, ahogy édesen szuszog. Már egy órája ülhettem mozdulatlanul kémlelve a fiút. A közelében valahogy mindig lehiggadok pont, mint Katánál.. Kis idő múlva felkeltem, és kiballagtam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Ledobtam magamról a pólómat, kicsatoltam az övemet is, mikor nyöszörgést hallottam. Visszasiettem a szobába.
- Mir! - ráztam meg a vállait, majd megsimogattam az arcát. Kinyitogatta a szemeit és elképedt, mikor meglátott.
- Joon mit csinálsz? - kérdezte, miközben felült az ágyban.
- Zuhanyozni indultam.. Rosszat álmodtál? - simítottam el csatakosan homlokára tapadt tincseit.
- Olyasmi.. - hajtotta le a fejét. - Hol voltatok? - először nem értettem kire gondol.
- Jaa.. csak sétálgattunk, meg beszélgettünk - elmosolyodtam, majd újra becéloztam a fürdőt.
- Joon! - suttogta utánam, én pedig azzal a lendülettel meg is fordultam.
- Igen?
- Mindegy..
- Na!
- Zuhanyozhatok veled? - kikerekedett szemekkel bámultam rá. Hát ebbe meg mi ütött?
- Hát.. gyere! - rántottam meg a vállam.

Kata

- Na ezt soha nem gondoltam volna.. Bár azért ez így most jól jött ki - nyújtottam felé a vérrel teli poharamat, és koccintottunk.
- Egy egész hűtőláda tele van lent a pincében, szóval bármikor vehetsz belőle - mutatott a vértasakra. - Egyébként áruld el, mennyi..
- Nem öltem meg őket! Csak.. feltankoltam, na! - felnevetett.
Az egész napot végigbeszéltük, és egyszer sem került szóba Joon.. Nem baj, így legalább nem mardos a bűntudat, amiért elhagytam egy időre. De meg kell értenie! Az se baj, ha nem vár meg, és talál magának valaki mást. Csak értse meg, hogy ezt mind miatta teszem! Mert szeretem..
- Koreában lassan hajnalodik.. - suttogtam.
- Tessék? - kérdezett vissza Rami, pedig pontosan értette, amit mondtam. - Bocsánat, megszokás.. - vigyorgott rám.
- Tudod, hogy ki változtatott át?
- Nem.. Pedig letépném a fejét, aztán megetetném vele a szomszéd rottweilereket.. - a szemei szikrákat szórtak, ahogy beszélt. - Utálom, hogy így kell élnem, de azt még jobban, aki ezt tette velem. Hagyott volna inkább meghalni..
- Na most fejezd be! Csak jót akart, és én kifejezetten hálás vagyok neki.
- És a többi ember? A barátaim? Azokkal mi van? - felpattant és kiviharzott a házból.
2 évvel ezelőtt nyaralni indult néhány barátjával, de a gép, amin utazott meghibásodott és lezuhant. Mint kiderült, egy vámpír is utazott azon a gépen, aki furcsamód pont az ő életét mentette csak meg. Saját magát okolja a barátai haláláért. Nem tudom miken mehetett keresztül, de ha nem szakadt volna meg köztünk a kapcsolat, és mellette lehettem volna..
- Elmegyünk sétálni? - ugrándozott felém vidáman, mintha mi sem történt volna az előbb. - De ha fáradt vagy, nem muszáj.
- Lehet, hogy inkább megfürdök és lepihenek. Már amennyire egy vámpír tud pihenni, hisz' ha úgy most már vesszük örökké pihenni fogok.. - ismét elkomorodott. - Vagy tudod mit? Menjünk!