3.

Joon

Ledobtam a maradék ruhámat, beálltam a zuhany alá és megnyitottam a csapot. Mir csak ledermedve ácsorgott.
- Most jössz vagy sem? - nemlegesen megrázta  fejét. Megindult az ajtó felé, de elkaptam a karját és magamhoz rántottam. Az egyik kezemmel benyúltam a csuromvizes pólója alá, majd lassan lehúztam róla.
- Joon.. én.. - pislogott rám nagy szemekkel. Olyan édes volt, ahogy hebegett-habogott. Gyengéden végigsimítottam az arcán, de nem értem be ennyivel. Ajkaimat az övére tapasztottam, tenyereimet pedig formás fenekére. Finoman belemarkoltam, mire enyhén felnyögött, ezért kihasználtam az alkalmat és bevontam a nyelvemet is a játékba. - Ezt nem szabad.. - suttogta.
- Tudtommal már régóta ezt várod, erre tessék! - elengedtem a derekát és hátat fordítottam neki.
Hallottam, amint leveszi, majd kidobja a kőre az alsónadrágját. Hátulról átölelt, aztán apró puszikat adott a vállamra. Óvatosan megfordultam, hogy újra megcsókoljam, de elfordította fejét, ezért a nyakát kezdtem el ostromolni. Nem sok kellett, hogy belemélyesszem a fogaimat a puha bőrébe. Megfordítottam, hogy a háta mögé kerüljek, majd finoman a falhoz nyomtam. Összekulcsoltam az ujjainkat, majd egy határozott mozdulattal elmélyültem benne. Homlokát a hideg csempének nyomta, és elfojtott egy fájdalmas kiáltást. Bocsánatkérésképpen belecsókoltam a nyaka hajlatába. Először lassú tempóba kezdtem, de Mir kéjes nyögései egyre gyorsabb ütemre késztettek. Pár perc múlva háta ívbe feszült, izmait összehúzta és a nevemet kiáltva elélvezett. Egy pillanat múlva követtem én is, fejemet a vállára hajtva pihegtem.
- Köhszönömh.. - súgta két nagy levegő között.

Kata

A séta valóban jót tett mindkettőnknek. Viszonylag kevés emberrel találkoztunk, aminek örültem is. Bár az illatokat sajnos így is éreztem. Nem akartam senkire se rátámadni, de volt mikor úgy éreztem, ha meglátok egy embert azonnal rávetem magam. Tetszett, hogy olyan néma és kihalt ez a falu. Ez így pont tökélestes volt.
- Hogy bírod ki? - kérdeztem miután már hazaértünk.
- Már hozzászoktam - rántotta meg a vállát. - Nyugalom! Neked is sikerülni fog - biztatóan elmosolyodott.
- Remélem! - suttogtam, és bevánszorogtam a fürdőbe.
Egy részem igazán megkönnyebbült, hogy Rami segíteni fog. A másik viszont ideges és retteg, hogy nem fogom bírni ezt az egészet.
Fürdés közben csak Joonon járt az eszem. El akarom felejteni? Miért? Ezt az egészet miatta, a szerelmünk miatt akarom véghez vinni. Akkor? Ha elfelejtem, soha nem fog sikerülni! Elbukom és hiába megyek vissza hozzá.. Vajon mit csinálhat most? Hiányzom neki? Nyilván már másik barátnő után nézett.. Úristen! Hogy én mekkora hülye vagyok! Joonnak hiányzom, vár rám és eszébe se jut más nőhöz nemhogy hozzányúlni, még csak rá nézni sem!
- Rami! Ölj meg, most! - kiabáltam ki a fürdőszobából.
- Te jól vagy? - hangzott az egyértelműen hülye kérésre a hülye kérdés.

2.

Joon

Füllesztő meleg van, vidám szerelmespárok sétálgatnak egymás kezét fogva, önfeledten nevetgélve. Nem vagyok valami nyálas, romantikus típus, de Kata rohadtul hiányzik. Ha tehetném azonnal rohannék megkeresni, de nem hagyhatom itt a bandát, és bízom benne, hogy visszajön.
- ...szóval most ez nagyon szarul esett. Joon figyelsz? - bökdösi meg a vállamat Hyuna.
- Természetesen. Tedd azt, amit a szíved diktál! - mondtam a sablonos mondatot, de igazából fogalmam sem volt miről beszélt az elmúlt percekben.
- Aha.. - ráncolta össze vékony szemöldökét. - Inkább beszéljünk másról. Úgy hallottam van barátnőd. - nézett rám gunyoros mosollyal.
- Igen, de.. most éppen elutazott a szüleihez.. - hazudtam.
- Ó, értem - próbált szomorúnak tűnni, de látszott rajta, hogy ennek a hírnek kifejezetten örül. - Pedig szívesen megismerkedtem volna vele. És mikor jön vissza?
- Szerintem váltsunk témát! Kérsz fagyit? Vagy vattacukrot?- elkaptam a karját, és az egyik édességes felé húztam.
Végül egész nap a városban lófráltunk. Nem igazán volt kedvem vele Katáról beszélni. Megpróbálok kevesebbet gondolni rá, mert ha ez így fog menni, hamarosan belebetegedek. 
- Valami nincs rendben.. Látom rajtad, ne is próbáld tagadni! - fogta meg lágyan a karomat.
- Minden oké, nyugi.. - halványan elmosolyodtam, mire hirtelen átölelt.
- Tudd, hogy rám mindenben számíthatsz! - súgta a fülembe, és a 'mindenben' szót különösen kiemelte.
Miután elengedett aprót bólintott, és eltipegett.
Lassan elvánszorogtam az -hogy Hyuna szavaival éljek- MBLAQ rezidenciához. Elég késő volt már, ezért halkan lépdeltem a lépcsőn felfelé. Óvatosan beléptem Mir szobájába, leültem az ágya szélére és úgy figyeltem, ahogy édesen szuszog. Már egy órája ülhettem mozdulatlanul kémlelve a fiút. A közelében valahogy mindig lehiggadok pont, mint Katánál.. Kis idő múlva felkeltem, és kiballagtam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Ledobtam magamról a pólómat, kicsatoltam az övemet is, mikor nyöszörgést hallottam. Visszasiettem a szobába.
- Mir! - ráztam meg a vállait, majd megsimogattam az arcát. Kinyitogatta a szemeit és elképedt, mikor meglátott.
- Joon mit csinálsz? - kérdezte, miközben felült az ágyban.
- Zuhanyozni indultam.. Rosszat álmodtál? - simítottam el csatakosan homlokára tapadt tincseit.
- Olyasmi.. - hajtotta le a fejét. - Hol voltatok? - először nem értettem kire gondol.
- Jaa.. csak sétálgattunk, meg beszélgettünk - elmosolyodtam, majd újra becéloztam a fürdőt.
- Joon! - suttogta utánam, én pedig azzal a lendülettel meg is fordultam.
- Igen?
- Mindegy..
- Na!
- Zuhanyozhatok veled? - kikerekedett szemekkel bámultam rá. Hát ebbe meg mi ütött?
- Hát.. gyere! - rántottam meg a vállam.

Kata

- Na ezt soha nem gondoltam volna.. Bár azért ez így most jól jött ki - nyújtottam felé a vérrel teli poharamat, és koccintottunk.
- Egy egész hűtőláda tele van lent a pincében, szóval bármikor vehetsz belőle - mutatott a vértasakra. - Egyébként áruld el, mennyi..
- Nem öltem meg őket! Csak.. feltankoltam, na! - felnevetett.
Az egész napot végigbeszéltük, és egyszer sem került szóba Joon.. Nem baj, így legalább nem mardos a bűntudat, amiért elhagytam egy időre. De meg kell értenie! Az se baj, ha nem vár meg, és talál magának valaki mást. Csak értse meg, hogy ezt mind miatta teszem! Mert szeretem..
- Koreában lassan hajnalodik.. - suttogtam.
- Tessék? - kérdezett vissza Rami, pedig pontosan értette, amit mondtam. - Bocsánat, megszokás.. - vigyorgott rám.
- Tudod, hogy ki változtatott át?
- Nem.. Pedig letépném a fejét, aztán megetetném vele a szomszéd rottweilereket.. - a szemei szikrákat szórtak, ahogy beszélt. - Utálom, hogy így kell élnem, de azt még jobban, aki ezt tette velem. Hagyott volna inkább meghalni..
- Na most fejezd be! Csak jót akart, és én kifejezetten hálás vagyok neki.
- És a többi ember? A barátaim? Azokkal mi van? - felpattant és kiviharzott a házból.
2 évvel ezelőtt nyaralni indult néhány barátjával, de a gép, amin utazott meghibásodott és lezuhant. Mint kiderült, egy vámpír is utazott azon a gépen, aki furcsamód pont az ő életét mentette csak meg. Saját magát okolja a barátai haláláért. Nem tudom miken mehetett keresztül, de ha nem szakadt volna meg köztünk a kapcsolat, és mellette lehettem volna..
- Elmegyünk sétálni? - ugrándozott felém vidáman, mintha mi sem történt volna az előbb. - De ha fáradt vagy, nem muszáj.
- Lehet, hogy inkább megfürdök és lepihenek. Már amennyire egy vámpír tud pihenni, hisz' ha úgy most már vesszük örökké pihenni fogok.. - ismét elkomorodott. - Vagy tudod mit? Menjünk!

1.

Kata

Az utam egyből egy határ menti falucskába vezetett. Amint kiszálltam az autóból beleszippantottam a levegőbe. Olyan régen jártam már itt, annyira más minden. Hiányzott, hisz' itt születtem, ez az egyik otthonom. Ó, és milyen régen használtam már a magyar nyelvet. Mikor megláttam az első ilyen feliratú táblát, kicsit mintha elgondolkodtam volna rajta, hogyan is ejtsem ki a betűket - a kocsi oldalának dőlve töprengtem, és a kék eget kémleltem. Vettem még egy mély levegőt, és épp szálltam volna vissza a járműbe, mikor megpillantottam egy bácsikát szlalomozni úgy 10 m-re. Arca borvirágos, ruhája kissé foltos, fején pedig egy kék sapka. Úgy látszik itt nem változott semmi - elmosolyodtam.
- Elnézést! - szólítottam meg, mikor már közelebb ért hozzám - Csókolom! - furcsa volt magyarul megszólalni.
- Szervusz aranyoskám! - szállt le vigyorogva a kerékpárjáról.
- Meg tudná mondani, merre lakik...
- Szegény János bácsi úgy berúgott, hogy szerintem azt se tudja, ő hol lakik.. - nevette el magát egy magas, fekete hajú srác, kinek illata eszméletlen ínycsiklandozó volt. - Talán én tudok segíteni neked - mosolygott rám kedvesen. - Vagy inkább ne?
Igencsak jóképű fiatalember, és humoros is, vajon a vére.. Na jó, nem ezért jöttem ide! - megráztam a fejem.
- Öhm.. Izé.. - nagy nehezen elmagyaráztam neki kit keresek. Viszonylag érthetően útba is igazított.
- Elkísérjelek? - kérdezte, és közelebb lépett.
- Köszönöm, nem kell. Oda találok! - feleltem komoran, majd beszálltam, és elhajtottam az autóval.

Könnyen ráakadtam a házra. Nagy barna vaskapu, hófehér fal, aminek az egyik oldalát szinte teljesen benőtte a borostyán. Odaballagtam, és még mielőtt becsengettem volna vettem egy levegőt. Kis idő múlva ajtócsapódást, majd lépteket hallottam. Egy alacsony lány jött velem szemben, megtorpant, mikor rám nézett, és arcán egy kövér könnycsepp folyt le. Mindkét kezét szemei elé kapta, és zokogni kezdett.
- Hé! - odarohantam hozzá, átöleltem.
- Nem igaz! Csak álmodom, ugye? Lehetetlen, hogy te itt vagy! - szipogta.
- Legalább emlékszel rám, és felismertél.
- Hogy is felejtettek volna el? Bár azért haragszom, hogy már évek óta nem adtál magadról semmilyen jelet..Talán a szüleiddel van valami baj? Vagy veled? És hogy jöttél? Vagy hogy találtál ide?
- Állj, kérlek! Mindent elmesélek, csak előbb ígérj meg valamit! - kérdőn meredt rám, ezért folytattam. - Nem fogsz sem diliházba nyomni, sem pedig feljelenteni?!
- Mii? Jézusom! Embert öltél? Szellemeket látsz? Bankot raboltál? - az utolsó kivétel mindet eltaláltad...
- Nem! Vagyiis.. - kicsit oldalra döntöttem a fejemet.
- Természeten megígérem! - húzta ki magát.
- Akkor lassan mindenbe beavatlak, de..
- Kezdd az elején! - bólintott.
- Pont olyan vagy, mint kiskorunkban.. - erre mindketten nagy vihogásban törtünk ki.  

Rami, az unokatestvérem egyedül él egy akkora házban, amiben két család is bőven elférne. Egy kis faluhoz képest ez a ház, inkább egy palotához hasonlít. Elmeséltem neki az egész történetet, a Joonnal való megismerkedésünket, Rebeccát, akire meglepő módon emlékezett, és minden más "apróságot" is. 
- Rami? 
- Tessék?
- Hallottad, amit mondtam?
- Persze!
- És? - kérdeztem egyre idegesebben. Most vagy nem fogta fel,a mit mondtam, vagy csak hülyének néz, és jobbnak látja, ha nem reagál semmit? Elmondtam neki, hogy Joon vámpír, engem holtra vertek, és hogy megmentsen átváltoztatott, és én is az lettem, de nem szólt rá semmit. Még csak az arckifejezése sem változott meg. Mi van itt? És ha már itt tartunk.. miért nem éreztem az illatát? Nem azért, hogy meg akarnám enni, de a srácét, aki útbaigazított azonnal megéreztem.
- Tudom mit érzel, tudom min mész keresztül. Bízhatsz bennem, és mindenben a segítségedre leszek! - majd felkelt és szorosan magához ölelt. - Maradj itt! Hozok kaját.
Tátott szájjal bámultam rá, ahogy kitipegett a lakásból. Mi a fene történt vele? Normális ember kiakad és a diliházat tárcsázza. Ő meg -mintha csak azt mondtam volna, hogy szakított velem a pasim- nyugodtan végighallgatott, és meg se rebbent. Ha visszajön kifaggatom - dőltem el a kanapén lehunyt szemmel, de azzal fel is pattantam. - De hát hová ment? És mégis milyen kaját hoz? Na jó! Le kell nyugodnom! Tény és való, hogy éhes vagyok, de hát honnan szerez ő nekem vért? Vagy egyáltalán mire gondolt? 

Joon

Ha 100-szor nem próbáltam meg felhívni, akkor egyszer sem. Mindig ki van kapcsolva. Próbákon is epekedve várom a szünetet, hogy megnézzem a telefonomat, nem kaptam-e választ.. de semmi. Miért csinálod ezt velem? Bele fogok őrülni. Olyan, mintha szakítottunk volna, de én nem akarlak elveszíteni.. - hirtelen megcsörrent a telefonom. Vigyorogva felkaptam, de nem az volt akire számítottam.. 
- Igen?
- Szia, Hyuna vagyok. Ráérsz most? 
- Nem igazán.. vagyis.. de.
- Remek. Menjek az MBLAQ rezidenciába? - nevetett fel.
- Én már.. Gyere! - és még mielőtt válaszolhatott volna, leraktam a telefont.
Amióta különköltöztem - bár ő erről ezek szerint nem tud-, és Katával összejöttem, vele nem igazán tartottam a kapcsolatot. Aztán hogy most mi lelte, amiért felhívott, majd kiderül..